Féltékenységi roham... 1.rész.~♥ [JongChan]

Himchan P.o.V.~

- Himchan, várj már meg - kiáltott utánam egyik legjobb barátom, JongUp.
- De hogy várlak. Tudom, hogy csak megszeretnél fürdetni a hóban, de nem fog összejönni pajtás - kiabálta utána, de miközben hátrafelé néztem nem vettem észre, hogy neki mentem valakinek. Mind a ketten fenekünkön landoltunk, majd mikor észrevettem magam előtt a kis teremtést felpattantam - amilyen gyorsan csak tudtam a csúszós járda miatt -, majd felsegítettem őt is. 
- Ne haragudj - néztem le a lányra, aki fülig pirulva nézett vissza rám.
- Te ne haragudj - guggolt le, hogy felvegye kis táskáját, de én is akkor hajoltam le, így fejünk összekoccant.
- Áúú - simogatta buksiját nevetve, mire én csak elszégyelltem magam.
- Én még ma életveszélybe foglak sodorni - néztem rá nagy szemekkel, mire még jobban elnevette magát - amúgy Himchan vagyok - mosolyogtam rá, miközben kezet nyújtottam neki.
- Én pedig JiYoung - elfogadta kezem, majd kezet ráztunk.
- Mivel ennyi szerencsétlenséget okoztam, meghívhatlak egy vacsorára? - egy félmosolyt engedtem felé, mire még jobban elpirult.
- Hát, ha nem nagy gond számodra. Szívesen elfogadom - mosolygott.
- Rendben, itt a számom - adtam át egy kis cetlit - írd le sms-ben, hogy mi a  címed érted küldök egy taxi-t. Én már az étteremben foglak várni, rendben?
- Hm - bólintott.
- Viszont most megyek - intettem - szia. Ő csak vissza intett, majd el indult a másik irányba.

JongUp P.o.V.~

Hirtelen ledermedtem, ahogy Himchan elkezd beszélgetni egy igen szép lánnyal. Teljesen megvoltam lepődve. Nem tudom mért, de legbelül fájt, hogy egy másik emberrel társalog. Nagy levegőket vettem hiszen elfáradtam, plusz most kicsit dühös voltam arra a lányra. Nem hiszem el, hogy Himchan csak így megfeledkezik rólam. Pedig épp kergettem. 
Duzzogva megyek el mellettük, de észre sem vesznek úgy elbeszélgetnek.

Otthon...azaz... a dormban a fiúk meglepődve néznek rám, miután becsapom magam mögött az ajtót. Soha nem vagyok dühös, de ez most teljesen kiborított. 
- Hyung, mi a baj? - lépett oda hozzám Zelo.
- Most kérlek, hagyj - néztem rá. Nem szerettem volna vele undok lenni.
- Rendben - mondta szomorkásan, majd eltipegett. Én is becsoszogtam a szobába, majd itt is jó erősen bevágtam az ajtót, majdnem kiesett a helyéről. 
Az egész csapat tudja, hogy én nem épp a női nemhez vonzódom -HIMCHAN IS - erre tessék! Jó, mondjuk nem mondtam el neki, hogy felé táplálok ilyesfajta érzelmeket, de mindenki észrevette a bandán belül, csak Ő NEM! Ennyire vak, vagy csak nem akarja észre venni? Legszívesebben most levenném annak a csajnak a fejét, és addig labdáznék vele, míg szét nem "durran". Nagyon idege voltam. Bevágódtam az ágyba, majd próbáltam elaludni, de nem ment. 

Hirtelen lettem figyelmes arra, hogy a bejárati ajtó nyitódik, majd meghallom Himchan hangját.
- Sárcok, nem tudjátok hol van JongUp? 
- A szobájában, de most inkább ne zavard - válaszoltak a többiek. Ahogy Himchan-t ismerem most be fog jönni a szobámba! Remek. 

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Nos, úgy döntöttem, hogy nem külön, hanem együtt írom meg ezt a kis ficit :3
Gáby, Sára, remélem nem baj :$
Hogy tetszett az első rész? :33
Véleményeket.^^
Bye♥ 

With or without you?! (5.rész~)

Nos, szeretném közölni, hogy aki nem szereti az ilyen bizonyosfajta ficiket, az NE olvassa.~ Nem vállalok felelősséget senkiért XD! És még valami!~ Én nem ilyen elvetemült perverz vagyok, (csak néha) és most ezt a ficit Lucuu-nak írom, amit már régóta ígérgetek neki, ezért is írom meg, szóval.. Köszi.~♥  >< XD

Ja, és azért írom Lány POV-ba, mert Jenna nem hagy békén vele, hogy mindig csak fiúba írok -.-~ Hát, ez el kell mondjam nagyon pocsék rész lett.~ meg van mért szeretek fiú POV-ba írni.~ ._.  xD

Shenii P.o.V.~

Himchan ledöntött az ágyra, majd éhesen ajkaimra tapadt. Lehúztam felsőjét, majd mellkasát kezdtem el simogatni, puszikkal ellepni.

- áháh - kuncogott fel, mire megálltam - ez csikiz - mondta szégyenlősen. Az ölébe tornáztam magam, és úgy folytattam eddigi cselekedetem. Mikor egy csikis ponthoz értem Himchan megmozdult, így ágyékát kissé neki nyomta az enyémnek. Ekkor egy picit felnyögtem. 

- Shenii - lehelte nevem - nem bírok magammal... tegyük mheg - lihegte számba. Nem válaszoltam, csak ajkaira tapadtam, majd ledöntöttem az ágyra. Ráültem csípőjére, majd elkezdtem kicsatolni övét, mikor megállított. 

- Ez nem ér.. rajtam már nincs felső, de te még mindig teljes díszben vagy - elmosolyodott, majd lekapta rólam a felsőt. Melleimmel szemezett aztán melltartón keresztül kezdett el kényeztetni, majd megszabadított attól is. Egyik kezével bal mellemet kényeztette, míg másikat szájával, nyelvével ízlelte. Miután kellőképp megkeményedtek bimbóim megállt, s rám nézett. ; - most már leveheted a nadrágom - én csak elnevettem magam, majd kigomboltam azt, s boxerral együtt lehúztam róla. 

Kicsit játszadoztam "kisebbik énjével", majd miután meguntam rászorítottam egy picit, s mikor már majdnem elélvezett abba hagytam mindent. 

- Héé!! - mordult fel - na, jó.. te akartad - ezzel felém kerekedett, s lerángatta rólam a nadrágot és a bugyit. Egyből két ujját éreztem magamban mire csak sóhajtottam egyet. 

- Himchan, csináld már! - szóltam rá erélyesen, mire lábaimat szét húzta, s belém hatolt. Kicsit várt míg megszokom, majd elkezdett mozogni. Először lassan, majd egyre csak gyorsult, s gyorsult. A végén már azt sem tudtam hol vagyok, csak azt tudtam, hogy nemsokára itt a vég. Nem akartam hangos lenni, mivel tudtam, hogy rajtunk kívül elég sokan vannak még a házban, ezért amennyire csak lehetett elfojtottam sikolyomat, persze ebből nem lett semmi, mert akkorát visítottam, hogy csak na. Nemsokkal később éreztem, hogy Himchan belém lövellte forró magját, majd lihegve feküdt rám. Kicsit még vártunk, hogy lélegzetvételünk rendbe álljon, majd magunkra húztuk a takarót, s mély álomba merültünk.~

Himchan P.o.V.~

1,5 évvel később.~

Mint mondtam én nagyon szerettem volna azt a gyereket aki már meg is született. Elképesztően boldog voltam, hogy kisfiam lett. A neve TaeJoon lett.  Annyira aranyos kis fiú, hogy elmondani nem tudom. Az utolsó veszekedésünk 1,5 éve volt, mikor elvesztettük első gyerekünket, de azóta túlléptünk rajta, s Shenii-vel ja, és a kis TaeJoon-al boldogak vagyunk. Nagyon.~ A banda szinte minden hétvégén átjön, hogy bébiszittert játsszanak, de amikor fellépések vannak, vagy próbák akkor Shenii egyedül van otthon az életem másik nagy szerelmével. Elképesztően boldog vagyok! Úgy érzem ennél jobb életem soha nem lesz.~

Szeretlek Shenii, és köszönöm, hogy vagy nekem. Köszönöm, hogy világra hoztad a fiunkat. A MI fiúnkat.~ ♥

THE END!!!!!!!!!!!!!!!!!!

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

köszönöm mindenkinek aki olvasta ezt a ficit.~ Imádlak titeket.. Lucuu téged nagyon♥
Remélem mindenkinek nagyon tetszett.^^
VÉLEMÉNYEKET! :D
köszi.~
Bye♥

With or without you?! (4.rész~)

Himchan P.o.V.~

Csak a cuppogásainkat lehetett hallani az egész szobában. Annyira megbántam már mindent, tudom, ezerszer elmondtam, de nem tudom egyszerűen felfogni, hogy mi volt. A történtek óta megváltoztam, és ő is. Teljesen le volt fogyva. Rossz volt ránézni, de majd én megtömöm, csak menjünk ki ebből a szobából.! 

- H..Himchan - lehelte nevem.

- Hmm? - csókoltam meg nyakát. 

- Ez még túl korai.... Még csak most estünk, estem át ezen az egészen, várjunk még vele - motyogta.

- Rendben, de attól még megcsókolhatlak, nem? - kérdeztem, majd adtam egy puszit az arcára.

- Deee - mosolygott, majd magára húzott, s újra folytattuk nyelvjátékunkat. 

Hirtelen kopogtak.

Shenii felült az ágyon, megigazgatta magát, s megköszörülte a torkát, míg én felkeltem, s kinyitottam az ajtót.

- Mi van? - néztem a zavarónkra, kicsit hangosan kérdeztem meg, mire összerezzent. 

- Bocsi Hyung, de csak szólni akartam, hogy kész a kaja - motyogta a kis Maknae. 

- Semmi baj, köszi... mindjárt megyünk - mosolyogtam erőltetetten. Ő csak bólintott, majd elment. Nem hiszem el, hogy mindig ilyenkor kell megzavarni!!!! ~ dühösen mentem vissza barátnőmhöz, s ültem le mellé.

- Ne dühöngj már - tette egyik mancsát térdemre - lesz még időnk.. mindenre - mosolygott.

- hhh - fújtam ki a levegőt - gyere... menjünk enni - húztam fel az ágyról, majd mielőtt kiléptünk volna a szobából még adtam neki egy nyelves csókot. 

Shenii P.o.V.~

- De... én nem vagyok éhes - mentem utána, de amint észrevettem nagyon nem érdekelte. 

- Nem érdekel, enni fogsz! - értünk be a konyhába.

- Shenii, milyen sovány vagy - lepődött meg Daehyun. 

- Na látod.. még ő is észrevetette! - morgott barátom.

- Nem csak ő - szólalt meg Yong Guk. 

- Na, tessék... - így Ő.

- Himchan, nyugi - kuncogtam rajta. Látszott rajta, hogy aggódik miattam, ezért muszáj volt belemennem. 

- nanananananana? - kezdett el pattogni Zelo.

- Zeloooo, várj... nagyon tele vagyok - fújtam ki magam.

- Hé.. kicsike! Ő az enyém, ne vidd el tőlem - ölelt át Himchan.

- Olyan cukik vagytok együtt - olvadozott Jongup, miközben szempilláit rebegtette.

- Jongup, te elmehetnél lánynak - kacsintott YoungJae. 

- Mi?! Én?! - lepődött meg.

- Igen, simán felvennének, már csak egy paróka kéne - veregette hátba társát Daehyun. 

- Kösz- kösz - pufogott az idősebb. 

- Nyugi már Hyung... csak elmondtam a véleményem, ne haragudj meg! - vágott érdekes fejet a fiatalabb. 

- Jól van, de akkor kérj bocsánatot!

- Bocsiii - ezzel elment. 

- Lassan nekem is mennem kell - álltam fel az asztaltól - köszönöm a vacsorát - mosolyogtam. 

- Ne menj.... - fogta meg a kezem Himchan.

- Nem akarok zavarni. 

- Nem zavarsz.... a..aludj itt! - bökte ki. 

- Hogy mi!? - lepődtem meg.

- Tényleg ez jó ötlet! - mosolygott az összes tag, kivéve Daehyun-t, mivel ő elvonult valahová.

- Noona, jaebaaaaaaaaal - könyörgött Zelo. Így hát... az estémet a fiúknál töltöm. 

Himchan eljött velem hozzám gyorsan, hogy megfürödjek és felvegyek tiszta ruhát, majd visszamentünk. Kezemben lévőszatyorban volt a pizsamám, így bementem a szobába, s gyorsan átvedlettem alvós ruhámba, majd kimentem a fiúkhoz a nappaliba. Egytől egyig ott ültek, és bámulták a képernyőt. Amint láttam már nem volt hely, így leakartam ülni a földre, de Himchan megfogta a csuklómat, s az ölébe ültetett. Mosolyogva néztem rá, amit ő is viszonzott. 

A TV-ben, valami unalmas bigyó ment. Már vagy 20 perce nézzük, de én azt sem tudtam miről szól, de viszont az összes fiú a képernyőre volt tapadva. Egy kivételével, aki velem foglalkozott. 

- Nem megyünk aludni? - suttogta.

- De ... mehetünk - mosolyogtam, majd kikeltem az öléből. 

- Fiúk, mi elmentünk aludni - szólt oda Himchan, mire csak egy "oké, menjetek"-et kaptunk, de azt is úgy, hogy ránk se néztek. Szerintem azt sem tudták, hogy mit mondunk nekik, így hát vállat vontunk, majd bementünk a szobába. Szokás szerint bezártuk az ajtót, majd bedőltünk az ágyba. 

Folyt.köv.~

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

mára ennyi :D
bocsi, hogy tegnap nem hoztam részt, de oda voltam.. :S
Nos, remélem mindenkinek tetszett *-*
VÉLEMÉNYEKET! :DDD♥
(nem tudom mikor lesz kövi rész :SD)
Bye♥ :3 

With or without you?! (3.rész~)

Shenii P.o.V.~

- Rendben - válaszoltam, majd kicsit beharaptam ajkaim, s úgy mosolyogtam rá. Ajkai széles mosolyra húzódtak, majd még szorosabban ölelt magához. 
- Nagyon, nagyon, nagyon... szeretek Park HeeShen - távolodott el tőlem, majd megcsókolt. Olyan szenvedélyesen csókolóztunk, hogy azt hittem mindjárt lerángatja rólam a kardigánt és a többi ruhát, itt mindenki előtt.
Mosolyogva váltam el tőle, majd néztem szemeibe. 
- Én is téged - simítottam végig arc élén. 

Himchan P.o.V.~ 

Nem tudom elmondani, mennyire boldog voltam. Az egy hetes szenvedésem/szenvedésünk óta nem mosolyogtam, nem voltam boldog, de most mintha kicseréltek volna, s ahogy láttam nem csak engem, hanem Shenii-t is. 
Boldogan kulcsoltam össze ujjainkat, majd indultunk el a fiúkhoz, hogy közöljük velük a hírt. 

- Megjöttem - kiáltottam el magam, mire mindenki oda futott, de mikor meglátták, hogy nem egyedül vagyok mindenki szeme kikerekedett. 
- N..Noona - szólalt meg először Zelo, mosolyogva. 
- Sziasztok - integetett szégyenlősen. Ez most teljesen olyan, mint mikor először találkozott a fiúkkal. Pedig most már ismeri őket. Elég jól!
- H..H..Hogy- hogy itt? - kérdezte akadozva Yong Guk. 
- Srácok, kibékültünk - öleltem magamhoz. 
- Hál' istennek! - térdelt le Jongup és úgy csinált, mintha imádkozna. Mindenki megmosolyogta, majd hirtelen Yongjae szólalt meg. 
- Most már értem, hogy mért mentél el szó nélkül - morfondírozott.
- Jó, hogy leesett, na, de mi most elvonulunk - intettem a srácoknak, majd bementünk a szobába.
Még hátra pillantottam egyszer, s akkor láttam, hogy az összes csapat társamnak nagy mosoly volt arcán. Én csak megforgattam a szemem, majd bementünk a szobába. Bezártam az ajtót, nem akartam, hogy még véletlenül is valaki zavarjon minket. 
Mindent szeretnék tisztázni Vele, és mindent tiszta lappal szeretnék kezdeni. Szintén Vele! Ő csak mosolyogva foglalt helyet az ágyamon. Én is mellé ültem, majd megfogtam a kezét.
- Tényleg... nagyon sajnálok mindent. Én tényleg nem akartam.... - folytattam volna, de közbe vágott.
- Megtörtént. Nem tudjuk visszaforgatni az időt, de most az a lényeg, hogy itt vagyok és te is itt vagy nekem - bújt oda hozzám. Olyan jó volt beszippantani hajának kellemes illatát. 
- Kérlek, bízzunk a másikba, hogy ne legyen ilyen többet! - suttogta. Tudtam, hogy ezt nehéz volt neki kimondani. Hiszen az nap... tudjátok mi volt.~
- Rendben. 
Hirtelen ült fel, s adott egy piciny puszit a számra, de én nem elégedtem meg ennyivel. Gyorsan visszahúztam ajkaimra. Szinte egyből engedélyt kértem ajkai közé, amit meg is kaptam. Vad táncba hívtam nyelvét, miközben eldőltünk az ágyon. 


Folyt.köv.~
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Bocsi, hogy rövid lett, de szeretem húzni az agyatokat, főleg Lucáét :D muhahahaaa :33
Remélem ez a rész is tetszett *-*
Nem tudom mikor, de hozom a kövit :D xd
Lucuu... Örüjjé' ˇˇ'
Véleményeket kaphatok? :$$♥
Előre is Kamsa.~ :3
Bye♥

With or without you?! (2.rész~)

Shenii P.o.V.~ 

Nem tudtam feldolgozni a történteket. Egyszerűen nem ment. Még el sem mondtam neki, de már meghalt. Meghalt a kisbabám! 

Mindennap hisztérikus állapotba vagyok. Nem alszok, csak 1-2 órát, de azt is úgy töltöm el, hogy sírok.. még álmomban is. Nem iszok, nem eszek.. örülök, ha két falat, s két korty le megy a torkomon. Ő nem keres, mivel a kórházban nem kedvesen váltunk el egymástól, de ő szinte azóta le se szarja a létezésem! Pedig most csak rá lenne szükségem, csak is RÁ! Nincsenek barátnőim, hiszen mikor megtudták, hogy Himchan a barátom eltávolodtak tőlem. Mindenki magamra hagyott. A szüleimmel már lassan fél éve nem beszéltem, mivel nekik sem tetszett, hogy Vele vagyok. Mindig azzal jöttek, hogy jobbat érdemlek.... Stb..stb.. Nem bírta felfogni senki, hogy Boldog Vagyok... azaz Voltam! Mindig csak magukra gondoltak, és most sincs másképp. Teljesen egyedül vagyok. Kell valaki akire támaszkodni tudok, mert ha így megy tovább beleőrülök abba, hogy nincs senkim, és még a picit is elvesztettem!!! Nem tudom feldolgozni, hogy még meg sem született a kis tündér bogár, de már elhunyt. 

Hirtelen a telefonom rezegni kezdett, majd egy kipukkant buborék hangot adott ki. Ezzel jelezte, hogy SMS-t kaptam. Gyorsan kaptam ki a zsebemből a készüléket, majd néztem meg a kijelzőt. 

"Találkozzunk! Beszélnünk kell!!! Himchan.~" 
Kicsit meglepődtem, hogy 1 hét után ő keres fel. Mikor veszekedtünk mindig nekem kellett utána rohannom, mivel ő kicsit Nagyon önfejű volt ... ilyen téren. Gyorsan válaszoltam neki ; "rendben. hol?" 

Ő szinte egyből válaszolt, s még az időpontot is leírta. Volt 30 percem elkészülni, de nem nagyon foglalkoztam a kinézetemmel. Feldobtam egy kis sminket, hogy még is csak... na! Egy egyszerű ruhát vettem fel, majd a Nike cipőmet, és indulhattam is. 

Amint észrevettem kicsit előbb érkeztem, így vártam egy kicsit. Nem tudom mért, de mosolyoghatnékom volt, de mikor megláttam, hogy kiszáll a taxiból, a mosoly lefagyott az arcomról. Ő is olyan állapotban lehetett mint én, mivel szemei alatt karikák voltak, s nem a legaranyosabb arckifejezése fogadott. Mikor megakarta puszilni homlokom elhúzódtam tőle, s rá szóltam, hogy nem azért jöttem ide, hogy puszikat osztogasson, hanem azért, hogy végre megbeszéljük a dolgokat. Látszott rajta, hogy nem tetszett neki, de nem foglalkoztam vele. Mivel tudja, hogy igazam van/volt. 
Bementünk a kis étterembe, majd helyet foglaltunk egy asztalnál. 
- Mit hozhatok? - jött oda egy pincér srác. 
- Még válogatunk, köszönjük - mosolygott rá Himchan. 
- Rendben, akkor majd kicsit később visszajövök - hajolt meg, majd távozott. 
- Mit kérsz? - nézett rám az étlap mögül. 
- Narancslevet - motyogtam. 
- Enni valamit? 
- Nem, köszi. 
- Le vagy fogyva.. mennyit eszel egy nap? - vont kérdőre. 
- Azért hívtál ide? - néztem rá. 
- Is.. - válaszolta.
- Oké, nos, tudod... nem eszek sokat.. sőt.. nem is eszek... - morogtam. 
- Mért nem? Shenii, ne tedd magad tönkre! - szólt rám. 
- Már tönkre mentem. 
- Fejezd be! Most már itt vagyok, és segítek átvészelni ezt az időszakot! - fogta meg a kezem az asztalon, de én elhúztam tőle kezem. 
- Edig nem voltál ott... pont a legnehezebb időben nem segítettél! TUDOD, HOGY MENNYIT SZENVEDTEM EBBEN AZ EGY HÉTBEN!? - kezdtem kikelni magamból, de hirtelen eszembe jutott, hogy nem a legjobb helyen vagyunk most. 
- Sa..sajnálom - hajtotta le a fejét. 
- Sajnálhatod is. Kim Himchan, mikor elakartam mondani neked, te ellöktél magadtól... egy Idióta Félreértés Miatt! - motyogtam, majd felálltam - elment az "étvágyam" ami eddig sem volt... elmegyek - indultam el kifele, de amint hallottam ő is jön utánam. Mikor kiértem megfogta a kezem, s magához rántott. 
- Ne haragudj rám, kérlek... tudom, hogy nagyon szörnyű volt, de én sem fogtam fel a dolgokat! Mikor az orvos azt mondta, hogy meghalt a magzat ... teljesen letaglóztam.. nem bírtam felfogni, hogy gyereket vártál.. Tőlem - suttogta fülembe, miközben szorosan ölelt. 
- De a kórházban letámadtál, hogy miattam halt meg.. mikor te is tudod, hogy nem igaz.. mért vádoltál meg ezzel!? - kezdtem el sírni. 
- Ne haragudj rám... Nem így akartam, csak a hirtelen felindulás! - ölelt még szorosabban. 
- Engedj el.. kérlek - kezdtem el kapálózni, de ő olyan szorosan tartott, hogy pár másodperc után elfáradtam, s ha belegondoltam, akkor rájöttem, hogy én nem tudok nélküle élni. Félve, de én is átkaroltam derekát, s így álltunk párpercig. Persze nekem könnyeim még mindig megállás nélkül folytak. 
- Mért nem mondtad el előbb? - kérdezte 5 perc múlva.
- Neked a folyamatos próbák, nekem pedig a munkám... nem tudtunk találkozni, és ezt élőben szerettem volna elmondani neked - suttogtam. 
- A francba bele - zsörtölődött - csináljunk másik kisbabát - tolt el magától, hogy a szemembe tudjon nézni. Szemei csillogtak, szája pedig a füléig ért.
- MI?! - lepődtem meg. 
- Jól hallottad.. na, benne vagy? - kérdezte, majd elkezdett ugrálni mint egy gyerek miközben a kezemet rángatta. Ilyenkor olyan aranyos. 
- De... - akartam volna mondani, hogy még ezen sem tettem túl magam, és mi lesz, ha megint ez történik!? Ő a szavamba vágott. 
- Melletted leszek! - adott egy puszit a homlokomra. 
Most nagy döntés előtt állok. Félek, hogy megint ez lesz, de Örülök, amiért ilyen lelkesen ajánlotta fel. 
Most mit tegyek? Ottokeeeee? 

Folyt.köv.~
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Remélem mindenkinek tetszett ez a rész is :$
Próbálom beleadni szívemet- lelkemet ebbe a ficibe :3
Mivel Lucuukámnak írom.. akit nagyon szeretek! :3*-*♥
Véleményeket! :D
Bye♥ :p 

With or without you?! (1.rész~)

Himchan P.o.V.~

- Himchan, már egy hete ki sem tetted a lábad.... mozdulj már valamerre - bökött oldalba Jongup. 
- Hagyj - legyintettem. 
- Felejtsd már el őt! Találsz majd jobbat! - biztatott Zelo. 
- Maknae, hagyj már! - keltem fel a kanapéról, majd felmentem a szobámba, s bezártam magam után az ajtót, hogy még véletlenül se zavarjanak. 
Hogy mért vagyok ilyen? Menjünk vissza egy kicsit az időbe.~ 

- Oppa, ne csináld már ezt... tudod, hogy szeretlek... - futott utánam. 
- Hagyj - rántottam el kezemet, amit eddig rángatott,miközben toporgott utánam. 
- De nem történt semmi! - kiáltotta hisztérikusan. 
- Nem? Akkor még is mivel magyarázod azokat a képeket?! - kiáltottam rá. 
- Ne kiabálj.. és azon a képen nem én vagyok!!!! - dühösen mondta. 
- Na, persze.. az iker tesód.. Japánban van! - mutogattam össze-vissza. 
- Ha tegnap este felvetted volna a telefont, akkor tudnád, hogy az nap este jött haza, s egyből elment bulizni - magyarázta. 
- Etess mást! - ezzel ott hagytam. 
Hallottam, hogy még szipog párat, majd egy nagy puffanást. Hátra néztem, majd láttam, hogy a földön fekszik. Gyorsan odafutottam hozzá, s elkezdetem rázogatni, szólongatni, de nem válaszolt. Hívtam a mentőket.
Bent a kórházban alig vártam, hogy végre kijöjjön egy orvos, s mondjon valami fejleményt. 
- Sajnálom, de a barátnőjének a magzatja... meghalt - közölte velem az orvos. 
Állj! 
Magzat?! Terhes volt?! Mért nem szólt nekem erről?! 
Dühösen ültem le a székemre, majd vártam, hogy bemehessek hozzá. 

Hirtelen ültem fel fekvő pozíciómból, s estem kétségbe. Már egy hete nem beszéltem vele, már egy hete nem tudok róla semmit. Biztos, hogy teljesen oda van. Nem tud mit kezdeni magával, s csak emészti magát.!
Beszélnem kell vele, de ahogy viselkedtem aznap este... nem hiszem, hogy szóba állna velem!  
Gyorsan nyúltam a telefonomért, majd írtam neki egy SMS-t. Remélem tudunk találkozni, s megbeszélni a dolgokat. 
Minden álmunk az volt, hogy legyen egy közös gyermekünk, de én elszúrtam mindent! Ha aznap este elhiszem neki amit mondd, nem ájul el, s nem lett volna ez. Mindig is magamat fogom utálni ez miatt. Miattam egy élet halt meg. 
A válasz nem túl gyorsan, de megérkezett. Meglepődtem mikor azt írta, hogy "rendben, hol?" Gyorsan elmondtam neki a helyszínt és az időt, majd elkezdtem készülődni.

A fiúknak nem szóltam, hogy hová megyek, csak úgy sutty! elmentem. Mikor odaértem Ő már ott várt rám, de mikor meglátott kiszállni a taxiból... eddigi mosolya eltűnt arcáról, csak a szomorúságot véltem felfedezni benne. 
Remélem minden jól fog elsülni.!~
Ezzel a gondolattal mentem oda hozzá, majd akartam egy puszit adni homlokára, de elhúzódott.
- Beszélni jöttem, nem puszilkodni - nézett mélyen a szemembe. Ez kicsit fájt, de igaza van. 
Bementünk az épületbe, majd helyet foglaltunk egy asztalnál. 



Folyt.köv.~
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
bocsi, az első rész kicsit rövid lett, de apum beteg és most a szobámba alszik, hogy ne fertőzze meg öcsémet :SS
Nem tudom mikor, de hozom a kövit.^^
Pusszanat!
Lucuukám .. remélem tetszett az első rész, meg mindenkinek :D
VÉLEMÉNYEKET!! :DDD
Jóéjt.!
Bye♥

Cherry tomatoes, a clown, and two idols.;) (5.rész♥)

Zelo P.o.V.~

Felmentünk az egyik szobába, majd becsuktam az ajtót. YooRim még mindig abban az idegesítő paradicsom jelmezben volt, amit minél előbb leakartam róla szedni. Valami borzalmas egy cucc. Óvatosan lépdeltem oda hozzá, majd "elkezdtem lehámozni" róla a paradicsomot. 
- Tudod, nem értem, hogy egy ilyen szép lány mint te... mért húz fel egy ilyet - fintorogva néztem a jelmezre amit már lehámoztam róla félig. 
- Még nem is láttál teljesen - kuncogott. 
- Majd mindjárt foglak - azzal leszedtem róla azt a borzadályt, lehúztam kis topánkáját is, majd lelöktem az ágyra. Én is levetkőztem egy boxeralsóig, majd felmásztam az ágyra hozzá. Lehúztam a többi felesleget is róla, majd megcsókoltam, közben kezeim egyből mellét kezdték el kényeztetni, majd mikor már bimbói elég kemények lettek elindultam kezemmel le nyílásához. Először csak csiklóját izgattam kezemmel, majd nyelvem is bevetettem. Nem voltam durva, de gyengéd sem. Látszott rajta, hogy ő sem tudna gyengéd lenni. Aprókat nyögdécselt, majd éreztem, hogy egyre jobban húzza fejem bejáratához, s nyögi, hogy gyorsítsak. Nyelvemmel begyorsítok amennyire csak lehet, majd egyre jobban nyögdécsel, s egy sikollyal elélvezett. Felhúzott magához egy csókra, így megízlelve nedvét. 
Nem tudom miért, de ez a lány eléggé kis vadóc. Hirtelen lökött le az ágyra, s mászott a lábaim közé. Rámarkolt tagomra, s elkezdte húzogatni rajta a bőrt.
Aztán éreztem, hogy valami melegség van kisebbik énem körzetében.
Nyelvével kőrözgetett makkom körül, majd bekapja addig amíg bírja. (majdnem tövig.) Nagy, csillogó szemekkel hajtja végre feladatát. Rámarkolok hajára, ezzel is jobban nyomva péniszemre. 
Fejét egyre gyorsabban mozgatja, amiben én is segítek. 
Kis idő múlva a szájába élvezek, lenyeli, majd felkúszik hozzám. Már éppen, hogy belé vezettem volna méretem, mikor kopogtak az ajtón.
- Maknae, bent vagy? - kopogott be Himchan. 
- I..Igen.. - dadogom.
- Okés, akkor bemegyek - akarta volna nyitni az ajtót, de gyors kiabáltam.
- VÁRJ! Mindjárt megyek! - kiáltottam azzal YooRim legurult rólam. 

YooRim P.o.V.~

Ezt nem hiszem el. Éppen ilyenkor kell ennek is jönnie. Legurultam Zelo-ról, majd amit én is hoztam kis ruhácska felhúztam plusz a kis cipellőt, persze ezt rekord idő alatt.
- Zelo! - szólt rá az ismerőse. 
- Himchan Hyung, 2 perc! - sietve öltözik fel Ő is, majd mikor mind a ketten kész vagyunk egy utolsó csókot adunk egymásnak aztán én megyek ki először. 
- Oh, helloka.. nyuszifül - kacsint nekem a Himchan nevezetű személy. 
- Hmpfg - horkantok fel, majd elmegyek mellette. 
Hallom, hogy Zelo lecseszi, amiért megzavartak minket, de nem érdekelt. 
Lementem a táncparkettre ahol egyből kiszúrtam a szédelgő barátnőmet.
Nem kicsit ihatott. 
- Yeongan - futok oda hozzá.
- Áh, YooRim - csuklik egyet a mondandója végére. 
- Gyere, menjünk - ragadom meg karját, majd elhúzom hazáig. 
Otthon egyből bedőlünk az ágyból, majd elkezdünk beszélgetni. Mire hazaértünk kijózanodott. Mindent elmeséltünk egymásnak, aztán leoltottuk a lámpákat, s vártuk, hogy elnyomjon minket az álom. 

Lehet, hogy ez volt az első, s utolsó találkozónk a fiúkkal, de az biztos, hogy egy életre megjegyeztük! 

THE END! 

~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Nem, a világ legjobb része, ficije, de remélem tetszett.^^
Köszönöm azoknak akik olvasták :D
Véleményeket! :D
Bye♥