Féltékenységi roham... 5.rész.~♥ [JongChan]

Himchan P.o.V.~

Eszméletlenül boldog voltam. Nem tudom mikor éreztem ekkora boldogságot, mint most. Le sem tagadhatom, hogy erre vártam már egy hónapja -,körülbelül. 
- H..Himchan - lihegett JongUp.
- Hm? - simogattam meg arcát.
- Te szeretsz engem? - csillantak fel szemei.
- Öm... Valami olyasmi - kuncogtam. Erre már nem válaszolt, csak szorosan hozzám bújt, én pedig hátát simogattam.
- Nem hiszed el, de én most.... mindjárt kiugrok a bőrömből - kezdett el ficánkolni, mire én csak elnevettem magam. 
- Ne aggódj, én is így érzek - suttogtam. Tuti, hogy mindenki a szoba előtt van és hallgatózik, hogy most mi is van velünk. 
- Ugye tudod, hogy kint hallgatóznak a többiek? - kérdezte halkan.
- Persze. Gyere vicceljük meg őket - ezzel felpattantunk, s az ajtóhoz sétáltunk, majd elszámoltunk háromig és kirántottuk az ajtót. Ekkor beesett rajta a csapat többi tagja. Először Youngjae állt fel. Haját megigazította, majd kihúzta magát, s megszólalt: - Srácok, asszem máshol kéne megkeresni Zelo nyakláncát. 
- Mi?! Nem hagytam el semmilyen nyakláncot - lepődött meg a legfiatalabb tag. 
- Youngjae, asszem lebuktál - nevetett fel mindenki - tudjuk, hogy hallgatóztatok, de hagyjatok minket most békén. Ha szépen megkérlek titeket... akkor nem hallgatóztok   vagy nem is kérjek ilyet tőletek? - vontam fel szemöldököm. 
- Hyung, ne aggódj, majd én figyelek, hogy senki ne legyen a szoba közelében. Ti csak menjetek vissza .... oda - bökött a fejével kicsi maknae.
- Köszönjük - már csapódott is az ajtó. 





JongUp P.o.V.~


- Örülök, hogy így alakult. Nem hittem volna, hogy te... szeretsz engem - sóhajtottam fel fájdalmasan -mivel... te ... ah, nem tudom elképzelni, hogy te is így érezz irántam - zavartan vakartam meg tarkómat - , DE.. nagyon boldog vagyok, hogy így gondolod te is - öleltem meg. Teljesen úgy viselkedtem mint egy lány, amin kicsit meglepődtem, de érthető is volt. Hiszen... azt az embert ölelem, akit szeretek. Valahogy így éreznek a tini-lányok is? Oh, most már legalább ezt is tudom.~
- Én is nagyon örülök ennek, JongUp - simogatta oldalam. 
- Tudod mennyit szenvedtem miattad?! - emeltem rá tekintetemet. 
- Sejtem - húzta el fájdalmasan csodálatos ajkait. 
- Ezért kárpótolnod kell - csücsörítettem felé, mire vigyorogva közelebb hajolt, s rátapadt ajkaimra. Óvatosan csókolt, mintha ezzel is óvni akarna, majd egyre vadabb lett. Lelökött az ágyra, s fölém mászott. Ekkor tudatosult bennem, hogy ő most mit is akar csinálni. Félve ellöktem magamtól, majd szemeibe néztem.
- M..Még ne.. kérlek - szorítottam össze szemeim.
- Nyugi, nem. Nem tudnék most fájdalmat okozni neked. Sőt.. soha többé nem tudnék fájdalmat okozni .. - simogatta arcom. 
- H.. Himchan.. - nyöszörögtem ki. Jól esett,m hogy ezt mondta. Tényleg nagyon figyelmes volt. Eléggé zavaros most körülöttem mindent, de azt tudom, hogy velem van, és nem fog el hagyni. 
- Erről senki ne tudjon, csak a csapat. Rendben? - néztem rá. 
- Én is így gondoltam - somolygott. 
- Akkor jó. Nem szeretném, ha mindenki erről beszélne.
- Ez a mi kis titkunk marad - mondta, miközben ránk húzta a takarót - aludjunk - adott még egy puszit arcomra. 
- Jó éjt.. - öleltem át derekát. Szinte azonnal elaludtam. Tudtam, hogy reggel, mikor kinyitom szemeimet itt fog mellettem feküdni, s ölelni fog. 


THE END.!

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Köszönöm mindenkinek aki olvasta.^^ Nagyon sok az oldalmegtekintés, aminek még jobban örülök. Viszont a betegségem miatt nem nagyon haladok semmilyen történetemmel. Bocsánat, ha valami zavaros volt, de .... ennyire futotta. :S Nem tudtam bele smut-ot rakni, mivel az lehet elcsúfította volna ezt a kis "cuki" (?) történetet. :) Remélem nem haragszotok :/
Remélem mindenkinek tetszett ez a fici.^^ Látom sokan követtétek a bejegyzéseket hiszen egy bejegyzésnél több mint 100 megtekintés van *-* Köszönöm.!!♥♥
Véleményeket kérnék szépen.! :D
Sziasztok! :3♥

(még valami.! Görgess lejjebb.->)

Himchanie, reméljük, hogy hamar felépülsz, s jól leszel.!♥ Baby-k, mit gondoltok erről a képről? :) Látjátok? Még így is mosolyog.!:)
Bár, nem látja ezt a ficit (VAGY IS REMÉLEM XD) Saranghae Himchanie, gyógyulj meg gyorsan.!♥♥

Féltékenységi roham... 4.rész.~♥ [JongChan]

Himchan P.oV.~

- Mért? Mi történt? - kérdeztem egyből ijedten. 
- JongUp... - ennyit mondott, mivel én nem hallgattam végig. Az előttem ülő személyre néztem, aki csak bólintott én pedig egy "szomorú-arcot" bevágva felálltam, meghajoltam, majd egyből futottam haza. Nem érdekelt, hogy hívhatnék taxit is, most ez így gyorsabbnak tűnt. ~

10 perc után lihegve robbantam be a házba. Mindenki JongUp szobájában volt. Tudtam, hogy baj van, mikor meghallották, hogy megjöttem egyből mindenki kisietett. 
- Mi történt? - kérdeztem lihegve.
- Nem tudjuk, egyszer csak kijött, és összeesett, aztán beverte a fejét..... oda - mutatott a pult sarkára Youngjae. 
- Jesszusom. És hogy van? - kérdeztem félve.
- Menj be, és megtudod... - magyarázta YongGuk. Én csak bólintottam, majd kopogás nélkül benyitottam. Ott feküdt az ágyon, épp a plafont kémlelte. Fején egy rongy volt... gondolom be volt nedvesítve. Keze pedig be volt kötözve (???) Ezt.. nem mondták. 
- H..Hogy vagy? - kérdeztem félve. Nem nézett rám úgy mondta ki a szavakat; - kösz... jól...
Fájt, hogy nem néz rám, de megértettem. 
- Hol hagytad a randi-társad? - kérdezte hirtelen.
- JongUp, ezt fejezd be. Nem randi volt, csak engesztelés kép vittem el egy vacsorára. Mellesleg, fontosabb vagy mint egy tányér leves vagy valami - suttogtam. Nem akartam, hogy meghallja, de a füle nagyon tökéletes, így meghallotta, hogy pontosan is mit mondtam... mivel felém kapta fejét, és nagy szemekkel nézett rám. 
- Hogy mi? - lepődött meg. 
- Semmi, csak te olyan vagy mint a testvérem. Így persze, hogy fontosabb vagy ... mint egy "randi" , ahogy te hívod - fintorogtam egyet a mondat végére, mire elkezdett kuncogni. 




JongUp P.o.V.~

- Mi történt a kezeddel? - kérdezte hirtelen - a fiúk csak azt mondták, hogy a fejed verted be.... 
- Miután elmentél utánad szerettem volna menni, de mivel ma nem ettem sokat, így elájultam, és mikor bevertem a fejem levertem közben egy poharat, s pont bele a szilánkokba... - magyaráztam - úgyhogy ezt a poharak apró darabjai okozták - nevettem fel.
- Nem fáj? - kérdezte aggódva.
- Túlélem - vigyorogtam. 
- Nem hiszem el. Eddig még teljesen ki voltál akadva, hogy elmegyek, most pedig önfeledten mosolyogsz.. Mi történt? Ennyire beverted a fejed? - kezdett el cukkolni.
- Nem történt semmi, és eléggé bevertem, szóval hagyjál - duzzogtam - azért vagyok ilyen, mert legalább nem azzal a lánnyal vagy, hanem itt.... velem - köszörültem meg torkom a mondat végére - tudod, örülök, hogy mellettem vagy, és nem kell attól tartanom, hogy most épp mi történik köztetek.... 
Erre csak elmosolyodott, majd óvatosan felültetett, s megölelt. 
- Legközelebb figyelj oda, világos?! - suttogta fülembe, miközben ölelt. Leheletétől kirázott a hideg, de próbáltam arra fogni, hogy lázas vagyok... vagy valami ilyesmi és fázok. Ennyire csak nem szerethettem belé, hiszen Ő nem olyan mint Én... sajnos.
- Tudod, nem is tudtam oda figyelni a vacsora közben - tolt el magától.
- Mert? - lepődtem meg. Kezd érdekelni ez a dolog.. - nem mintha eddig nem érdekelt volna.
- Folyton te jártál az eszemben, és nem tudtalak kiverni onnan egy pillanatra sem - miközben ezeket mondta hangja egyre halkult, arca pedig egyre csak közeledett felém. 
Ajkainkat körülbelül kettő centiméter választotta el egymástól, de nem csinált semmit, én pedig lehunytam szemeimet, hogy ne láthassam gyönyörű szemeit.
- Nyisd ki a szemed - suttogta számra. Nem mertem őket kinyitni, de végül megtettem, s ekkor olyat tett, ami engem még jobban meglepett............... megcsókolt.~



~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Nem a legjobb teljesítményem, bocsánat.><"'
Remélem azért tetszett nektek.^^"
Szerintem még egy rész és vége... nem ígérem, hogy lesz benne +18-as tartalom, mert ahhoz nem értek, de lehetséges.. még nem tudom én sem :S
Véleményeket!:)
Bye♥

Féltékenységi roham... 3.rész.~♥ [JongChan]

JongUp P.o.V.~



Teljesen összetörtem. Himchan találkozik azzal a lánnyal, pedig tudja jól, hogy nekem mennyire rosszul esik. Nem tudtam mit kezdeni magammal, így felpattantam az ágyról, s kimentem a konyhába, hogy igyak egy pohár vizet, de Ő pont akkor jött ki a konyhából. 
Mikor elment mellettem éreztem, hogy már megfürdött, s azt a parfümöt fújta magára, amit egyszer még tőlem kapott. 
Nem mondom, hogy nem fájt, így látni. Kissé kicsípte magát az este miatt, ami feldühített. Hirtelen elmúlt a szomjúságom, így inkább vissza indultam a szobámba, hogy kidühönghessem magam, de mikor a kiakartam menni az ajtón, Himchan megfogta a csuklómat. 
- Mi van? - néztem rá.
- Ne haragudj már ennyire.
- Te is nagyon jól tudod, hogy .... - haraptam be alsó ajkam. Nem szerettem erről beszélni, főleg nem Vele. 
- Hogy? - vonta fel a szemöldökét.
- Mindegy... hagyjuk... - ezzel kirántottam csuklómat, s be trappoltam a szobámba. Úgy viselkedtem mint egy hisztis lány, de most ez sem nagyon érdekelt. Minél távolabb Tőle, annál jobb Nekem. Viszont a holnapot úgy sem úszom meg, mivel próbánk lesz. Remélem nem akarja elhozni újdonsült ismerősét, mert akkor olyat teszek amit később megbánnék. Tudom, féltékeny vagyok, pedig Himchan nem is a "szerelmem"... sőt... szerintem most a baráti kapcsoltunk is biztos, hogy megfog változni, hiszen.... féltékeny vagyok.








Himchan P.o.V.~



Teljes mértékben tisztában vagyok azzal, hogy most megbántottam, de nem tehetek róla. Minél jobban el kell magamtól taszítanom, hogy ne érezze azt, amit én. Azt szeretném, ha elfelejtené az érzéseit velem kapcsolatban. 
- Na, inkább indulok - beszéltem magamhoz, majd felvettem a cipőmet, s a kabátomat. Bekiabáltam a srácoknak, hogy majd jövök, s ezzel el is mentem. Egyből a kis helyszínre mentem, ahol már le volt foglalva egy asztal, de mikor odaértem JiYoung már ott ült a széken. 
- Szia - köszöntem. 
- Oh, azt hittem már nem is jössz. 
- Bocsi, csak a srácok nehezen akartak elengedni- füllentettem. 
- Megértem - mosolygott.
A pincér kijött felvette a rendelést, majd távozott. JiYoung kedves lány meg minden, de... nem tudom, nem érzem, hogy én valaha is többre tartanám mint haver. 

***

Egész vacsora időben JongUp-ra gondoltam, s sehogy sem bírtam kiverni a fejemből. Néha- néha bólintottam egy kérdésre, de néha azt sem tudtam, hogy éppen milyen témánál vagyunk. Biztosan kellemetlenül érezte magát, de nem tudtam mit tenni ellene. Az agyam azt sugallta , hogy azonnal menjek haza, mert JongUp-al nincs minden rendben, s ekkor csörrent meg a telefonom. 
- Halló? 
- Himchan, azonnal gyere haza! - hallottam meg a vonal másik felén egy lihegő Zelo-t.


~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
bocsi, de csak ennyire futotta :$
Remélem tetszett^^ Véleményeket kaphatok? :33
Milyen lett az új dizi a blogon? :D Arról is mondjatok ám véleményt!
Bye♥ ^^ 

Féltékenységi roham... 2.rész.~♥ [JongChan]

JongUp P.o.V.~

Ahogy sejtettem. Hirtelen nyílt az ajtót, -azaz vágódott- , majd egy dühös Himchanie jött be rajta.
- Még is hová tűntél? Eddig téged kerestelek. A telefont nem vetted fel! MÉRT?! 
- Láttam jól elbeszélgetsz. Még azt sem vetted észre, hogy elmegyek mellettetek - morogtam -, a telefonom pedig le volt némítva.! És ha most megbocsájtasz... aludni szeretnék - ezzel átfordultam a másik oldalra, a takarót pedig a fejemre húztam, hogy még véletlenül se higgye azt ,hogy fent vagyok.
Most nagyon haragszom rá, és ilyenkor nem akarok vele beszélni. 
- JongUp .... - szólított meg 10 perc múlva, de én nem válaszoltam - tudom, hogy fent vagy. 
- Még is honnan? - ültem fel idegesen az ágyamba. 
- Ennyire már ismerlek - kacsintott.
- Jó, akkor is menj ki. Köszi - mosolyogtam rá gúnyosan.
- Nem megyek - makacsolta meg magát.
- Himchan! - mordultam fel. Nem mondott semmit, csak kinyitotta az ajtót, de ekkor két ember esett be a szobába. 
- Zelo, Yong Guk - néztem rájuk döbbenten.
- Ti mit csináltok itt? - kérdezte Himchan.
- Zelo leejtett egy csoki darabot, én meg segítettem neki felvenni - kezdte el Guk.
- Jó, nincs kutyánk szóval... inkább menj és etesd a halakat - morogtam, majd visszadőltem az ágyba.
- Még mindig szomorú vagy, Hyung? - jött beljebb Zelo.
- Zelooo~ - szóltam rá.
- Bocsi - meghajolt, majd kiiszkolt a szobából. Azt hittem végre egyedül vagyok, mikor hirtelen a lábammal valakit lerúgtam. Ijedten néztem Himchan-re, aki csak mosolygott. Hogy bír ilyenkor is mosolyogni? Elegem van! 
- Mit beszéltél azzal a csajjal? - tereltem a dolgokat, mielőtt még valami másba kezdett volna bele.




Himchan P.o.V.~


Már épp szólásra nyitottam számat, mikor hirtelen megszólalt.; - Mit beszéltél azzal a csajjal? - remek. Ez lehet, hogy nem kellett volna. Nem szeretném megbántani, tudom, hogy Ő nem teljesen "átlagos" fiú. 
Néha nekem is olyan érzésem van, mintha a fiúkat szeretném. Vannak olyan pillanatok, mikor úgy megcsókolnám JongUp-ot, hogy el nem tudom mondani.Viszont mindig visszafogom magam, mivel ha megteszem, addig oké, de utána, hogyan tovább? 
Tuti, hogy megbánnám, és félő, hogy utána JongUp nem bírna a szemembe nézni. Annyira már ismerem, hogy tudjam mikor, mit, hogyan tesz, mikor szomorú, mikor vidám. 
De tudtam, hogy ez a válasz amit most mondok neki, nagyon fájni fog.
- Megbeszéltem vele egy... egy.. - dadogtam -  vacsorát. Ahogy sejtettem, teljesen lesokkolódott, még a szája is tátva volt. Úgy bámult rám, hogy azt hittem kiesik a száján. Nagyon megijedtem. 
Óvatosan felé nyúltam, majd állát kicsit megnyomtam, hogy szája megint csukva legyen. 
Miután becsukódtak ajkai láttam, hogy nyel egy hatalmasat, majd megakar szólalni, de hang nem jön ki a torkán. 
- Én most megyek készülni, majd találkozunk - ezzel kimentem a szobából.
Annyira rossz volt így látni, de most elutasító kell legyek, hogy ne legyen szomorú. Nem tudnám elviselni, hogy miattam szomorkodik. Lehet, hogy az elején még így lesz, de aztán menni fog neki a felejtés..... remélem.

- Héé, Himchan - csapott rá a vállamra YoungJae.
- Mondd - néztem rá.
- Mi volt JongUp-nál?
- Semmi, de most megyek készülődni, majd valamikor jövök - ezzel elmentem a fürdőbe. 
Beálltam a tus alá, s hagytam, hogy a víz benedvesítse hajamat. Ha már vizes, akkor megmosom.~ 


Fürdés után felvettem egy elegánsabb ruhát, majd felhívtam a taxi szolgálatot, s küldtem egy autót JiYoung-ért. Remélem már elkészült.!

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
sajnálom, ennyi telt tőlem. Az utolsó mondatot nagyon nehezen szültem meg, mivel akkor derült ki, hogy Quan esett ki a Voice-ból.. és én teljesen összeomlottam._. :'(
Bocsánat, hogy későn hoztam a részt, de itt van.^^
Véleményt kaphatok?D:
Kamsa.~♥
Bye♥ Jóéjt.~♥

Féltékenységi roham... 1.rész.~♥ [JongChan]

Himchan P.o.V.~

- Himchan, várj már meg - kiáltott utánam egyik legjobb barátom, JongUp.
- De hogy várlak. Tudom, hogy csak megszeretnél fürdetni a hóban, de nem fog összejönni pajtás - kiabálta utána, de miközben hátrafelé néztem nem vettem észre, hogy neki mentem valakinek. Mind a ketten fenekünkön landoltunk, majd mikor észrevettem magam előtt a kis teremtést felpattantam - amilyen gyorsan csak tudtam a csúszós járda miatt -, majd felsegítettem őt is. 
- Ne haragudj - néztem le a lányra, aki fülig pirulva nézett vissza rám.
- Te ne haragudj - guggolt le, hogy felvegye kis táskáját, de én is akkor hajoltam le, így fejünk összekoccant.
- Áúú - simogatta buksiját nevetve, mire én csak elszégyelltem magam.
- Én még ma életveszélybe foglak sodorni - néztem rá nagy szemekkel, mire még jobban elnevette magát - amúgy Himchan vagyok - mosolyogtam rá, miközben kezet nyújtottam neki.
- Én pedig JiYoung - elfogadta kezem, majd kezet ráztunk.
- Mivel ennyi szerencsétlenséget okoztam, meghívhatlak egy vacsorára? - egy félmosolyt engedtem felé, mire még jobban elpirult.
- Hát, ha nem nagy gond számodra. Szívesen elfogadom - mosolygott.
- Rendben, itt a számom - adtam át egy kis cetlit - írd le sms-ben, hogy mi a  címed érted küldök egy taxi-t. Én már az étteremben foglak várni, rendben?
- Hm - bólintott.
- Viszont most megyek - intettem - szia. Ő csak vissza intett, majd el indult a másik irányba.

JongUp P.o.V.~

Hirtelen ledermedtem, ahogy Himchan elkezd beszélgetni egy igen szép lánnyal. Teljesen megvoltam lepődve. Nem tudom mért, de legbelül fájt, hogy egy másik emberrel társalog. Nagy levegőket vettem hiszen elfáradtam, plusz most kicsit dühös voltam arra a lányra. Nem hiszem el, hogy Himchan csak így megfeledkezik rólam. Pedig épp kergettem. 
Duzzogva megyek el mellettük, de észre sem vesznek úgy elbeszélgetnek.

Otthon...azaz... a dormban a fiúk meglepődve néznek rám, miután becsapom magam mögött az ajtót. Soha nem vagyok dühös, de ez most teljesen kiborított. 
- Hyung, mi a baj? - lépett oda hozzám Zelo.
- Most kérlek, hagyj - néztem rá. Nem szerettem volna vele undok lenni.
- Rendben - mondta szomorkásan, majd eltipegett. Én is becsoszogtam a szobába, majd itt is jó erősen bevágtam az ajtót, majdnem kiesett a helyéről. 
Az egész csapat tudja, hogy én nem épp a női nemhez vonzódom -HIMCHAN IS - erre tessék! Jó, mondjuk nem mondtam el neki, hogy felé táplálok ilyesfajta érzelmeket, de mindenki észrevette a bandán belül, csak Ő NEM! Ennyire vak, vagy csak nem akarja észre venni? Legszívesebben most levenném annak a csajnak a fejét, és addig labdáznék vele, míg szét nem "durran". Nagyon idege voltam. Bevágódtam az ágyba, majd próbáltam elaludni, de nem ment. 

Hirtelen lettem figyelmes arra, hogy a bejárati ajtó nyitódik, majd meghallom Himchan hangját.
- Sárcok, nem tudjátok hol van JongUp? 
- A szobájában, de most inkább ne zavard - válaszoltak a többiek. Ahogy Himchan-t ismerem most be fog jönni a szobámba! Remek. 

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Nos, úgy döntöttem, hogy nem külön, hanem együtt írom meg ezt a kis ficit :3
Gáby, Sára, remélem nem baj :$
Hogy tetszett az első rész? :33
Véleményeket.^^
Bye♥ 

With or without you?! (5.rész~)

Nos, szeretném közölni, hogy aki nem szereti az ilyen bizonyosfajta ficiket, az NE olvassa.~ Nem vállalok felelősséget senkiért XD! És még valami!~ Én nem ilyen elvetemült perverz vagyok, (csak néha) és most ezt a ficit Lucuu-nak írom, amit már régóta ígérgetek neki, ezért is írom meg, szóval.. Köszi.~♥  >< XD

Ja, és azért írom Lány POV-ba, mert Jenna nem hagy békén vele, hogy mindig csak fiúba írok -.-~ Hát, ez el kell mondjam nagyon pocsék rész lett.~ meg van mért szeretek fiú POV-ba írni.~ ._.  xD

Shenii P.o.V.~

Himchan ledöntött az ágyra, majd éhesen ajkaimra tapadt. Lehúztam felsőjét, majd mellkasát kezdtem el simogatni, puszikkal ellepni.

- áháh - kuncogott fel, mire megálltam - ez csikiz - mondta szégyenlősen. Az ölébe tornáztam magam, és úgy folytattam eddigi cselekedetem. Mikor egy csikis ponthoz értem Himchan megmozdult, így ágyékát kissé neki nyomta az enyémnek. Ekkor egy picit felnyögtem. 

- Shenii - lehelte nevem - nem bírok magammal... tegyük mheg - lihegte számba. Nem válaszoltam, csak ajkaira tapadtam, majd ledöntöttem az ágyra. Ráültem csípőjére, majd elkezdtem kicsatolni övét, mikor megállított. 

- Ez nem ér.. rajtam már nincs felső, de te még mindig teljes díszben vagy - elmosolyodott, majd lekapta rólam a felsőt. Melleimmel szemezett aztán melltartón keresztül kezdett el kényeztetni, majd megszabadított attól is. Egyik kezével bal mellemet kényeztette, míg másikat szájával, nyelvével ízlelte. Miután kellőképp megkeményedtek bimbóim megállt, s rám nézett. ; - most már leveheted a nadrágom - én csak elnevettem magam, majd kigomboltam azt, s boxerral együtt lehúztam róla. 

Kicsit játszadoztam "kisebbik énjével", majd miután meguntam rászorítottam egy picit, s mikor már majdnem elélvezett abba hagytam mindent. 

- Héé!! - mordult fel - na, jó.. te akartad - ezzel felém kerekedett, s lerángatta rólam a nadrágot és a bugyit. Egyből két ujját éreztem magamban mire csak sóhajtottam egyet. 

- Himchan, csináld már! - szóltam rá erélyesen, mire lábaimat szét húzta, s belém hatolt. Kicsit várt míg megszokom, majd elkezdett mozogni. Először lassan, majd egyre csak gyorsult, s gyorsult. A végén már azt sem tudtam hol vagyok, csak azt tudtam, hogy nemsokára itt a vég. Nem akartam hangos lenni, mivel tudtam, hogy rajtunk kívül elég sokan vannak még a házban, ezért amennyire csak lehetett elfojtottam sikolyomat, persze ebből nem lett semmi, mert akkorát visítottam, hogy csak na. Nemsokkal később éreztem, hogy Himchan belém lövellte forró magját, majd lihegve feküdt rám. Kicsit még vártunk, hogy lélegzetvételünk rendbe álljon, majd magunkra húztuk a takarót, s mély álomba merültünk.~

Himchan P.o.V.~

1,5 évvel később.~

Mint mondtam én nagyon szerettem volna azt a gyereket aki már meg is született. Elképesztően boldog voltam, hogy kisfiam lett. A neve TaeJoon lett.  Annyira aranyos kis fiú, hogy elmondani nem tudom. Az utolsó veszekedésünk 1,5 éve volt, mikor elvesztettük első gyerekünket, de azóta túlléptünk rajta, s Shenii-vel ja, és a kis TaeJoon-al boldogak vagyunk. Nagyon.~ A banda szinte minden hétvégén átjön, hogy bébiszittert játsszanak, de amikor fellépések vannak, vagy próbák akkor Shenii egyedül van otthon az életem másik nagy szerelmével. Elképesztően boldog vagyok! Úgy érzem ennél jobb életem soha nem lesz.~

Szeretlek Shenii, és köszönöm, hogy vagy nekem. Köszönöm, hogy világra hoztad a fiunkat. A MI fiúnkat.~ ♥

THE END!!!!!!!!!!!!!!!!!!

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

köszönöm mindenkinek aki olvasta ezt a ficit.~ Imádlak titeket.. Lucuu téged nagyon♥
Remélem mindenkinek nagyon tetszett.^^
VÉLEMÉNYEKET! :D
köszi.~
Bye♥

With or without you?! (4.rész~)

Himchan P.o.V.~

Csak a cuppogásainkat lehetett hallani az egész szobában. Annyira megbántam már mindent, tudom, ezerszer elmondtam, de nem tudom egyszerűen felfogni, hogy mi volt. A történtek óta megváltoztam, és ő is. Teljesen le volt fogyva. Rossz volt ránézni, de majd én megtömöm, csak menjünk ki ebből a szobából.! 

- H..Himchan - lehelte nevem.

- Hmm? - csókoltam meg nyakát. 

- Ez még túl korai.... Még csak most estünk, estem át ezen az egészen, várjunk még vele - motyogta.

- Rendben, de attól még megcsókolhatlak, nem? - kérdeztem, majd adtam egy puszit az arcára.

- Deee - mosolygott, majd magára húzott, s újra folytattuk nyelvjátékunkat. 

Hirtelen kopogtak.

Shenii felült az ágyon, megigazgatta magát, s megköszörülte a torkát, míg én felkeltem, s kinyitottam az ajtót.

- Mi van? - néztem a zavarónkra, kicsit hangosan kérdeztem meg, mire összerezzent. 

- Bocsi Hyung, de csak szólni akartam, hogy kész a kaja - motyogta a kis Maknae. 

- Semmi baj, köszi... mindjárt megyünk - mosolyogtam erőltetetten. Ő csak bólintott, majd elment. Nem hiszem el, hogy mindig ilyenkor kell megzavarni!!!! ~ dühösen mentem vissza barátnőmhöz, s ültem le mellé.

- Ne dühöngj már - tette egyik mancsát térdemre - lesz még időnk.. mindenre - mosolygott.

- hhh - fújtam ki a levegőt - gyere... menjünk enni - húztam fel az ágyról, majd mielőtt kiléptünk volna a szobából még adtam neki egy nyelves csókot. 

Shenii P.o.V.~

- De... én nem vagyok éhes - mentem utána, de amint észrevettem nagyon nem érdekelte. 

- Nem érdekel, enni fogsz! - értünk be a konyhába.

- Shenii, milyen sovány vagy - lepődött meg Daehyun. 

- Na látod.. még ő is észrevetette! - morgott barátom.

- Nem csak ő - szólalt meg Yong Guk. 

- Na, tessék... - így Ő.

- Himchan, nyugi - kuncogtam rajta. Látszott rajta, hogy aggódik miattam, ezért muszáj volt belemennem. 

- nanananananana? - kezdett el pattogni Zelo.

- Zeloooo, várj... nagyon tele vagyok - fújtam ki magam.

- Hé.. kicsike! Ő az enyém, ne vidd el tőlem - ölelt át Himchan.

- Olyan cukik vagytok együtt - olvadozott Jongup, miközben szempilláit rebegtette.

- Jongup, te elmehetnél lánynak - kacsintott YoungJae. 

- Mi?! Én?! - lepődött meg.

- Igen, simán felvennének, már csak egy paróka kéne - veregette hátba társát Daehyun. 

- Kösz- kösz - pufogott az idősebb. 

- Nyugi már Hyung... csak elmondtam a véleményem, ne haragudj meg! - vágott érdekes fejet a fiatalabb. 

- Jól van, de akkor kérj bocsánatot!

- Bocsiii - ezzel elment. 

- Lassan nekem is mennem kell - álltam fel az asztaltól - köszönöm a vacsorát - mosolyogtam. 

- Ne menj.... - fogta meg a kezem Himchan.

- Nem akarok zavarni. 

- Nem zavarsz.... a..aludj itt! - bökte ki. 

- Hogy mi!? - lepődtem meg.

- Tényleg ez jó ötlet! - mosolygott az összes tag, kivéve Daehyun-t, mivel ő elvonult valahová.

- Noona, jaebaaaaaaaaal - könyörgött Zelo. Így hát... az estémet a fiúknál töltöm. 

Himchan eljött velem hozzám gyorsan, hogy megfürödjek és felvegyek tiszta ruhát, majd visszamentünk. Kezemben lévőszatyorban volt a pizsamám, így bementem a szobába, s gyorsan átvedlettem alvós ruhámba, majd kimentem a fiúkhoz a nappaliba. Egytől egyig ott ültek, és bámulták a képernyőt. Amint láttam már nem volt hely, így leakartam ülni a földre, de Himchan megfogta a csuklómat, s az ölébe ültetett. Mosolyogva néztem rá, amit ő is viszonzott. 

A TV-ben, valami unalmas bigyó ment. Már vagy 20 perce nézzük, de én azt sem tudtam miről szól, de viszont az összes fiú a képernyőre volt tapadva. Egy kivételével, aki velem foglalkozott. 

- Nem megyünk aludni? - suttogta.

- De ... mehetünk - mosolyogtam, majd kikeltem az öléből. 

- Fiúk, mi elmentünk aludni - szólt oda Himchan, mire csak egy "oké, menjetek"-et kaptunk, de azt is úgy, hogy ránk se néztek. Szerintem azt sem tudták, hogy mit mondunk nekik, így hát vállat vontunk, majd bementünk a szobába. Szokás szerint bezártuk az ajtót, majd bedőltünk az ágyba. 

Folyt.köv.~

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

mára ennyi :D
bocsi, hogy tegnap nem hoztam részt, de oda voltam.. :S
Nos, remélem mindenkinek tetszett *-*
VÉLEMÉNYEKET! :DDD♥
(nem tudom mikor lesz kövi rész :SD)
Bye♥ :3