I Love You My Love (1.rész.^^)

                           




Seung Rin P.o.V.~


Mint mindig most is késésben vagyok a munkámból.
Egy kis kávézóban dolgozom, mint kiszolgáló. Nem nagyon járkálnak oda az emberek mivel kis kávézó és eléggé eldugott helyen is van. 
A vekkert mint mindig most is levertem az éjjeli szekrényről, de most sikeresen fejbe vertem magam.
Eléggé fájt, de hát.. ez van. Így jár az aki mindig későn megy aludni és korán kell kelnie. 
Gyorsan kikászálódtam az ágyból, majd 5 perc alatt elkészültem.
Mért gyorsan?! mert a vekkert már másodszorra húztam fel.. és a főnököm kinyír. 
Általában 30 perc alatt szoktam elkészülni, de most világrekordot döntöttem, hogy ilyen hamar elkészültem. 
Gyorsan felkaptam a táskámat majd indultam is. 


Felszálltam egy villamosra, hogy azzal menjek... egy darabig. 
Amíg utazok mesélek kicsit magamról. :
Nincs barátom már lassan 1- 1,5 éve. Ő hagyott el engem, hogy mért?! Azért mert talált egy szebb, okosabb lányt aki elsőre odaadta magát én pedig nem.
Egyszer sem feküdtünk le aminek most kifejezetten nagyon örülök. 
Egyáltalán nem hiányzik. Hogy mért?! Azt én sem tudom.
Sokkal jobb szingliként élni, szerintem. Bármikor elmehetek bulizni. Nem vagyok időhöz kötve úgy mint Nála. Mindig megmondta, hogy hova, mikor, meddig mehettem. Néha ezek miatt is veszekedtünk, de nem érdekes. Ez már a múlt. 


Megérkeztem a munkahelyemre ahol egyből a főnököm szúrós pillantásával találtam szembe magam.
- Kwon Seung Rin! - szólalt meg erélyesen. 
- E.. E..Elnézést - dadogtam, majd meghajoltam. 
- Mostanában egyre többet késel. Mi van veled? - kérdezte kicsit dühösen.
- Ígérem többet nem lesz ilyen - tértem ki a kérdése elől. 
Nem akartam elmondani, hogy a kedvenc sorozatomat néztem este és az eléggé sokáig tart. 
Lehet egyből kizavart volna a kávézóból.
- Remélem is - mutatott rám fenyegetően -, mert ha még egyszer ilyen lesz.. akkor kereshetsz másik állást - ment el mellettem. 
~ Remek ~ gondoltam magamban, majd egy fájdalmasat sóhajtottam. 
Ekkor éreztem meg egy kezet a vállamon. 
Hátra kaptam a fejem. 
- Jézusom! - kaptam a szívemhez - Ne ijesztgess! - szóltam rá mosolyogva. 
- Ne haragudj - viszonozta mosolyomat - megint késtél - mondta egyből. 
- Légyszíves, ne kezd te is, tudom, hogy késtem - nyavalyogtam. 
- Bocsi- Bocsi - ölelt meg. 
- No para - simogattam meg vállát - na, de megyek dolgozni - mentem el az "öltözőbe". 


~~~~~~~~~~~~~~
Bocsi, hogy ilyen kevés, de ennyi fért bele az estébe :D
Remélem tetszett.^^
Kritikákat szeretnék hallani :PP *-*