Féltékenységi roham... 1.rész.~♥ [JongChan]

Himchan P.o.V.~

- Himchan, várj már meg - kiáltott utánam egyik legjobb barátom, JongUp.
- De hogy várlak. Tudom, hogy csak megszeretnél fürdetni a hóban, de nem fog összejönni pajtás - kiabálta utána, de miközben hátrafelé néztem nem vettem észre, hogy neki mentem valakinek. Mind a ketten fenekünkön landoltunk, majd mikor észrevettem magam előtt a kis teremtést felpattantam - amilyen gyorsan csak tudtam a csúszós járda miatt -, majd felsegítettem őt is. 
- Ne haragudj - néztem le a lányra, aki fülig pirulva nézett vissza rám.
- Te ne haragudj - guggolt le, hogy felvegye kis táskáját, de én is akkor hajoltam le, így fejünk összekoccant.
- Áúú - simogatta buksiját nevetve, mire én csak elszégyelltem magam.
- Én még ma életveszélybe foglak sodorni - néztem rá nagy szemekkel, mire még jobban elnevette magát - amúgy Himchan vagyok - mosolyogtam rá, miközben kezet nyújtottam neki.
- Én pedig JiYoung - elfogadta kezem, majd kezet ráztunk.
- Mivel ennyi szerencsétlenséget okoztam, meghívhatlak egy vacsorára? - egy félmosolyt engedtem felé, mire még jobban elpirult.
- Hát, ha nem nagy gond számodra. Szívesen elfogadom - mosolygott.
- Rendben, itt a számom - adtam át egy kis cetlit - írd le sms-ben, hogy mi a  címed érted küldök egy taxi-t. Én már az étteremben foglak várni, rendben?
- Hm - bólintott.
- Viszont most megyek - intettem - szia. Ő csak vissza intett, majd el indult a másik irányba.

JongUp P.o.V.~

Hirtelen ledermedtem, ahogy Himchan elkezd beszélgetni egy igen szép lánnyal. Teljesen megvoltam lepődve. Nem tudom mért, de legbelül fájt, hogy egy másik emberrel társalog. Nagy levegőket vettem hiszen elfáradtam, plusz most kicsit dühös voltam arra a lányra. Nem hiszem el, hogy Himchan csak így megfeledkezik rólam. Pedig épp kergettem. 
Duzzogva megyek el mellettük, de észre sem vesznek úgy elbeszélgetnek.

Otthon...azaz... a dormban a fiúk meglepődve néznek rám, miután becsapom magam mögött az ajtót. Soha nem vagyok dühös, de ez most teljesen kiborított. 
- Hyung, mi a baj? - lépett oda hozzám Zelo.
- Most kérlek, hagyj - néztem rá. Nem szerettem volna vele undok lenni.
- Rendben - mondta szomorkásan, majd eltipegett. Én is becsoszogtam a szobába, majd itt is jó erősen bevágtam az ajtót, majdnem kiesett a helyéről. 
Az egész csapat tudja, hogy én nem épp a női nemhez vonzódom -HIMCHAN IS - erre tessék! Jó, mondjuk nem mondtam el neki, hogy felé táplálok ilyesfajta érzelmeket, de mindenki észrevette a bandán belül, csak Ő NEM! Ennyire vak, vagy csak nem akarja észre venni? Legszívesebben most levenném annak a csajnak a fejét, és addig labdáznék vele, míg szét nem "durran". Nagyon idege voltam. Bevágódtam az ágyba, majd próbáltam elaludni, de nem ment. 

Hirtelen lettem figyelmes arra, hogy a bejárati ajtó nyitódik, majd meghallom Himchan hangját.
- Sárcok, nem tudjátok hol van JongUp? 
- A szobájában, de most inkább ne zavard - válaszoltak a többiek. Ahogy Himchan-t ismerem most be fog jönni a szobámba! Remek. 

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Nos, úgy döntöttem, hogy nem külön, hanem együtt írom meg ezt a kis ficit :3
Gáby, Sára, remélem nem baj :$
Hogy tetszett az első rész? :33
Véleményeket.^^
Bye♥