Féltékenységi roham... 2.rész.~♥ [JongChan]

JongUp P.o.V.~

Ahogy sejtettem. Hirtelen nyílt az ajtót, -azaz vágódott- , majd egy dühös Himchanie jött be rajta.
- Még is hová tűntél? Eddig téged kerestelek. A telefont nem vetted fel! MÉRT?! 
- Láttam jól elbeszélgetsz. Még azt sem vetted észre, hogy elmegyek mellettetek - morogtam -, a telefonom pedig le volt némítva.! És ha most megbocsájtasz... aludni szeretnék - ezzel átfordultam a másik oldalra, a takarót pedig a fejemre húztam, hogy még véletlenül se higgye azt ,hogy fent vagyok.
Most nagyon haragszom rá, és ilyenkor nem akarok vele beszélni. 
- JongUp .... - szólított meg 10 perc múlva, de én nem válaszoltam - tudom, hogy fent vagy. 
- Még is honnan? - ültem fel idegesen az ágyamba. 
- Ennyire már ismerlek - kacsintott.
- Jó, akkor is menj ki. Köszi - mosolyogtam rá gúnyosan.
- Nem megyek - makacsolta meg magát.
- Himchan! - mordultam fel. Nem mondott semmit, csak kinyitotta az ajtót, de ekkor két ember esett be a szobába. 
- Zelo, Yong Guk - néztem rájuk döbbenten.
- Ti mit csináltok itt? - kérdezte Himchan.
- Zelo leejtett egy csoki darabot, én meg segítettem neki felvenni - kezdte el Guk.
- Jó, nincs kutyánk szóval... inkább menj és etesd a halakat - morogtam, majd visszadőltem az ágyba.
- Még mindig szomorú vagy, Hyung? - jött beljebb Zelo.
- Zelooo~ - szóltam rá.
- Bocsi - meghajolt, majd kiiszkolt a szobából. Azt hittem végre egyedül vagyok, mikor hirtelen a lábammal valakit lerúgtam. Ijedten néztem Himchan-re, aki csak mosolygott. Hogy bír ilyenkor is mosolyogni? Elegem van! 
- Mit beszéltél azzal a csajjal? - tereltem a dolgokat, mielőtt még valami másba kezdett volna bele.




Himchan P.o.V.~


Már épp szólásra nyitottam számat, mikor hirtelen megszólalt.; - Mit beszéltél azzal a csajjal? - remek. Ez lehet, hogy nem kellett volna. Nem szeretném megbántani, tudom, hogy Ő nem teljesen "átlagos" fiú. 
Néha nekem is olyan érzésem van, mintha a fiúkat szeretném. Vannak olyan pillanatok, mikor úgy megcsókolnám JongUp-ot, hogy el nem tudom mondani.Viszont mindig visszafogom magam, mivel ha megteszem, addig oké, de utána, hogyan tovább? 
Tuti, hogy megbánnám, és félő, hogy utána JongUp nem bírna a szemembe nézni. Annyira már ismerem, hogy tudjam mikor, mit, hogyan tesz, mikor szomorú, mikor vidám. 
De tudtam, hogy ez a válasz amit most mondok neki, nagyon fájni fog.
- Megbeszéltem vele egy... egy.. - dadogtam -  vacsorát. Ahogy sejtettem, teljesen lesokkolódott, még a szája is tátva volt. Úgy bámult rám, hogy azt hittem kiesik a száján. Nagyon megijedtem. 
Óvatosan felé nyúltam, majd állát kicsit megnyomtam, hogy szája megint csukva legyen. 
Miután becsukódtak ajkai láttam, hogy nyel egy hatalmasat, majd megakar szólalni, de hang nem jön ki a torkán. 
- Én most megyek készülni, majd találkozunk - ezzel kimentem a szobából.
Annyira rossz volt így látni, de most elutasító kell legyek, hogy ne legyen szomorú. Nem tudnám elviselni, hogy miattam szomorkodik. Lehet, hogy az elején még így lesz, de aztán menni fog neki a felejtés..... remélem.

- Héé, Himchan - csapott rá a vállamra YoungJae.
- Mondd - néztem rá.
- Mi volt JongUp-nál?
- Semmi, de most megyek készülődni, majd valamikor jövök - ezzel elmentem a fürdőbe. 
Beálltam a tus alá, s hagytam, hogy a víz benedvesítse hajamat. Ha már vizes, akkor megmosom.~ 


Fürdés után felvettem egy elegánsabb ruhát, majd felhívtam a taxi szolgálatot, s küldtem egy autót JiYoung-ért. Remélem már elkészült.!

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
sajnálom, ennyi telt tőlem. Az utolsó mondatot nagyon nehezen szültem meg, mivel akkor derült ki, hogy Quan esett ki a Voice-ból.. és én teljesen összeomlottam._. :'(
Bocsánat, hogy későn hoztam a részt, de itt van.^^
Véleményt kaphatok?D:
Kamsa.~♥
Bye♥ Jóéjt.~♥