Féltékenységi roham... 4.rész.~♥ [JongChan]

Himchan P.oV.~

- Mért? Mi történt? - kérdeztem egyből ijedten. 
- JongUp... - ennyit mondott, mivel én nem hallgattam végig. Az előttem ülő személyre néztem, aki csak bólintott én pedig egy "szomorú-arcot" bevágva felálltam, meghajoltam, majd egyből futottam haza. Nem érdekelt, hogy hívhatnék taxit is, most ez így gyorsabbnak tűnt. ~

10 perc után lihegve robbantam be a házba. Mindenki JongUp szobájában volt. Tudtam, hogy baj van, mikor meghallották, hogy megjöttem egyből mindenki kisietett. 
- Mi történt? - kérdeztem lihegve.
- Nem tudjuk, egyszer csak kijött, és összeesett, aztán beverte a fejét..... oda - mutatott a pult sarkára Youngjae. 
- Jesszusom. És hogy van? - kérdeztem félve.
- Menj be, és megtudod... - magyarázta YongGuk. Én csak bólintottam, majd kopogás nélkül benyitottam. Ott feküdt az ágyon, épp a plafont kémlelte. Fején egy rongy volt... gondolom be volt nedvesítve. Keze pedig be volt kötözve (???) Ezt.. nem mondták. 
- H..Hogy vagy? - kérdeztem félve. Nem nézett rám úgy mondta ki a szavakat; - kösz... jól...
Fájt, hogy nem néz rám, de megértettem. 
- Hol hagytad a randi-társad? - kérdezte hirtelen.
- JongUp, ezt fejezd be. Nem randi volt, csak engesztelés kép vittem el egy vacsorára. Mellesleg, fontosabb vagy mint egy tányér leves vagy valami - suttogtam. Nem akartam, hogy meghallja, de a füle nagyon tökéletes, így meghallotta, hogy pontosan is mit mondtam... mivel felém kapta fejét, és nagy szemekkel nézett rám. 
- Hogy mi? - lepődött meg. 
- Semmi, csak te olyan vagy mint a testvérem. Így persze, hogy fontosabb vagy ... mint egy "randi" , ahogy te hívod - fintorogtam egyet a mondat végére, mire elkezdett kuncogni. 




JongUp P.o.V.~

- Mi történt a kezeddel? - kérdezte hirtelen - a fiúk csak azt mondták, hogy a fejed verted be.... 
- Miután elmentél utánad szerettem volna menni, de mivel ma nem ettem sokat, így elájultam, és mikor bevertem a fejem levertem közben egy poharat, s pont bele a szilánkokba... - magyaráztam - úgyhogy ezt a poharak apró darabjai okozták - nevettem fel.
- Nem fáj? - kérdezte aggódva.
- Túlélem - vigyorogtam. 
- Nem hiszem el. Eddig még teljesen ki voltál akadva, hogy elmegyek, most pedig önfeledten mosolyogsz.. Mi történt? Ennyire beverted a fejed? - kezdett el cukkolni.
- Nem történt semmi, és eléggé bevertem, szóval hagyjál - duzzogtam - azért vagyok ilyen, mert legalább nem azzal a lánnyal vagy, hanem itt.... velem - köszörültem meg torkom a mondat végére - tudod, örülök, hogy mellettem vagy, és nem kell attól tartanom, hogy most épp mi történik köztetek.... 
Erre csak elmosolyodott, majd óvatosan felültetett, s megölelt. 
- Legközelebb figyelj oda, világos?! - suttogta fülembe, miközben ölelt. Leheletétől kirázott a hideg, de próbáltam arra fogni, hogy lázas vagyok... vagy valami ilyesmi és fázok. Ennyire csak nem szerethettem belé, hiszen Ő nem olyan mint Én... sajnos.
- Tudod, nem is tudtam oda figyelni a vacsora közben - tolt el magától.
- Mert? - lepődtem meg. Kezd érdekelni ez a dolog.. - nem mintha eddig nem érdekelt volna.
- Folyton te jártál az eszemben, és nem tudtalak kiverni onnan egy pillanatra sem - miközben ezeket mondta hangja egyre halkult, arca pedig egyre csak közeledett felém. 
Ajkainkat körülbelül kettő centiméter választotta el egymástól, de nem csinált semmit, én pedig lehunytam szemeimet, hogy ne láthassam gyönyörű szemeit.
- Nyisd ki a szemed - suttogta számra. Nem mertem őket kinyitni, de végül megtettem, s ekkor olyat tett, ami engem még jobban meglepett............... megcsókolt.~



~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Nem a legjobb teljesítményem, bocsánat.><"'
Remélem azért tetszett nektek.^^"
Szerintem még egy rész és vége... nem ígérem, hogy lesz benne +18-as tartalom, mert ahhoz nem értek, de lehetséges.. még nem tudom én sem :S
Véleményeket!:)
Bye♥