Himchan P.o.V.~
- Himchan, már egy hete ki sem tetted a lábad.... mozdulj már valamerre - bökött oldalba Jongup.
- Hagyj - legyintettem.
- Felejtsd már el őt! Találsz majd jobbat! - biztatott Zelo.
- Maknae, hagyj már! - keltem fel a kanapéról, majd felmentem a szobámba, s bezártam magam után az ajtót, hogy még véletlenül se zavarjanak.
Hogy mért vagyok ilyen? Menjünk vissza egy kicsit az időbe.~
- Oppa, ne csináld már ezt... tudod, hogy szeretlek... - futott utánam.
- Hagyj - rántottam el kezemet, amit eddig rángatott,miközben toporgott utánam.
- De nem történt semmi! - kiáltotta hisztérikusan.
- Nem? Akkor még is mivel magyarázod azokat a képeket?! - kiáltottam rá.
- Ne kiabálj.. és azon a képen nem én vagyok!!!! - dühösen mondta.
- Na, persze.. az iker tesód.. Japánban van! - mutogattam össze-vissza.
- Ha tegnap este felvetted volna a telefont, akkor tudnád, hogy az nap este jött haza, s egyből elment bulizni - magyarázta.
- Etess mást! - ezzel ott hagytam.
Hallottam, hogy még szipog párat, majd egy nagy puffanást. Hátra néztem, majd láttam, hogy a földön fekszik. Gyorsan odafutottam hozzá, s elkezdetem rázogatni, szólongatni, de nem válaszolt. Hívtam a mentőket.
Bent a kórházban alig vártam, hogy végre kijöjjön egy orvos, s mondjon valami fejleményt.
- Sajnálom, de a barátnőjének a magzatja... meghalt - közölte velem az orvos.
Állj!
Magzat?! Terhes volt?! Mért nem szólt nekem erről?!
Dühösen ültem le a székemre, majd vártam, hogy bemehessek hozzá.
Hirtelen ültem fel fekvő pozíciómból, s estem kétségbe. Már egy hete nem beszéltem vele, már egy hete nem tudok róla semmit. Biztos, hogy teljesen oda van. Nem tud mit kezdeni magával, s csak emészti magát.!
Beszélnem kell vele, de ahogy viselkedtem aznap este... nem hiszem, hogy szóba állna velem!
Gyorsan nyúltam a telefonomért, majd írtam neki egy SMS-t. Remélem tudunk találkozni, s megbeszélni a dolgokat.
Minden álmunk az volt, hogy legyen egy közös gyermekünk, de én elszúrtam mindent! Ha aznap este elhiszem neki amit mondd, nem ájul el, s nem lett volna ez. Mindig is magamat fogom utálni ez miatt. Miattam egy élet halt meg.
A válasz nem túl gyorsan, de megérkezett. Meglepődtem mikor azt írta, hogy "rendben, hol?" Gyorsan elmondtam neki a helyszínt és az időt, majd elkezdtem készülődni.
A fiúknak nem szóltam, hogy hová megyek, csak úgy sutty! elmentem. Mikor odaértem Ő már ott várt rám, de mikor meglátott kiszállni a taxiból... eddigi mosolya eltűnt arcáról, csak a szomorúságot véltem felfedezni benne.
Remélem minden jól fog elsülni.!~
Ezzel a gondolattal mentem oda hozzá, majd akartam egy puszit adni homlokára, de elhúzódott.
- Beszélni jöttem, nem puszilkodni - nézett mélyen a szemembe. Ez kicsit fájt, de igaza van.
Bementünk az épületbe, majd helyet foglaltunk egy asztalnál.
Folyt.köv.~
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
bocsi, az első rész kicsit rövid lett, de apum beteg és most a szobámba alszik, hogy ne fertőzze meg öcsémet :SS
Nem tudom mikor, de hozom a kövit.^^
Pusszanat!
Lucuukám .. remélem tetszett az első rész, meg mindenkinek :D
VÉLEMÉNYEKET!! :DDD
Jóéjt.!
Bye♥
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése