With or without you?! (2.rész~)

Shenii P.o.V.~ 

Nem tudtam feldolgozni a történteket. Egyszerűen nem ment. Még el sem mondtam neki, de már meghalt. Meghalt a kisbabám! 

Mindennap hisztérikus állapotba vagyok. Nem alszok, csak 1-2 órát, de azt is úgy töltöm el, hogy sírok.. még álmomban is. Nem iszok, nem eszek.. örülök, ha két falat, s két korty le megy a torkomon. Ő nem keres, mivel a kórházban nem kedvesen váltunk el egymástól, de ő szinte azóta le se szarja a létezésem! Pedig most csak rá lenne szükségem, csak is RÁ! Nincsenek barátnőim, hiszen mikor megtudták, hogy Himchan a barátom eltávolodtak tőlem. Mindenki magamra hagyott. A szüleimmel már lassan fél éve nem beszéltem, mivel nekik sem tetszett, hogy Vele vagyok. Mindig azzal jöttek, hogy jobbat érdemlek.... Stb..stb.. Nem bírta felfogni senki, hogy Boldog Vagyok... azaz Voltam! Mindig csak magukra gondoltak, és most sincs másképp. Teljesen egyedül vagyok. Kell valaki akire támaszkodni tudok, mert ha így megy tovább beleőrülök abba, hogy nincs senkim, és még a picit is elvesztettem!!! Nem tudom feldolgozni, hogy még meg sem született a kis tündér bogár, de már elhunyt. 

Hirtelen a telefonom rezegni kezdett, majd egy kipukkant buborék hangot adott ki. Ezzel jelezte, hogy SMS-t kaptam. Gyorsan kaptam ki a zsebemből a készüléket, majd néztem meg a kijelzőt. 

"Találkozzunk! Beszélnünk kell!!! Himchan.~" 
Kicsit meglepődtem, hogy 1 hét után ő keres fel. Mikor veszekedtünk mindig nekem kellett utána rohannom, mivel ő kicsit Nagyon önfejű volt ... ilyen téren. Gyorsan válaszoltam neki ; "rendben. hol?" 

Ő szinte egyből válaszolt, s még az időpontot is leírta. Volt 30 percem elkészülni, de nem nagyon foglalkoztam a kinézetemmel. Feldobtam egy kis sminket, hogy még is csak... na! Egy egyszerű ruhát vettem fel, majd a Nike cipőmet, és indulhattam is. 

Amint észrevettem kicsit előbb érkeztem, így vártam egy kicsit. Nem tudom mért, de mosolyoghatnékom volt, de mikor megláttam, hogy kiszáll a taxiból, a mosoly lefagyott az arcomról. Ő is olyan állapotban lehetett mint én, mivel szemei alatt karikák voltak, s nem a legaranyosabb arckifejezése fogadott. Mikor megakarta puszilni homlokom elhúzódtam tőle, s rá szóltam, hogy nem azért jöttem ide, hogy puszikat osztogasson, hanem azért, hogy végre megbeszéljük a dolgokat. Látszott rajta, hogy nem tetszett neki, de nem foglalkoztam vele. Mivel tudja, hogy igazam van/volt. 
Bementünk a kis étterembe, majd helyet foglaltunk egy asztalnál. 
- Mit hozhatok? - jött oda egy pincér srác. 
- Még válogatunk, köszönjük - mosolygott rá Himchan. 
- Rendben, akkor majd kicsit később visszajövök - hajolt meg, majd távozott. 
- Mit kérsz? - nézett rám az étlap mögül. 
- Narancslevet - motyogtam. 
- Enni valamit? 
- Nem, köszi. 
- Le vagy fogyva.. mennyit eszel egy nap? - vont kérdőre. 
- Azért hívtál ide? - néztem rá. 
- Is.. - válaszolta.
- Oké, nos, tudod... nem eszek sokat.. sőt.. nem is eszek... - morogtam. 
- Mért nem? Shenii, ne tedd magad tönkre! - szólt rám. 
- Már tönkre mentem. 
- Fejezd be! Most már itt vagyok, és segítek átvészelni ezt az időszakot! - fogta meg a kezem az asztalon, de én elhúztam tőle kezem. 
- Edig nem voltál ott... pont a legnehezebb időben nem segítettél! TUDOD, HOGY MENNYIT SZENVEDTEM EBBEN AZ EGY HÉTBEN!? - kezdtem kikelni magamból, de hirtelen eszembe jutott, hogy nem a legjobb helyen vagyunk most. 
- Sa..sajnálom - hajtotta le a fejét. 
- Sajnálhatod is. Kim Himchan, mikor elakartam mondani neked, te ellöktél magadtól... egy Idióta Félreértés Miatt! - motyogtam, majd felálltam - elment az "étvágyam" ami eddig sem volt... elmegyek - indultam el kifele, de amint hallottam ő is jön utánam. Mikor kiértem megfogta a kezem, s magához rántott. 
- Ne haragudj rám, kérlek... tudom, hogy nagyon szörnyű volt, de én sem fogtam fel a dolgokat! Mikor az orvos azt mondta, hogy meghalt a magzat ... teljesen letaglóztam.. nem bírtam felfogni, hogy gyereket vártál.. Tőlem - suttogta fülembe, miközben szorosan ölelt. 
- De a kórházban letámadtál, hogy miattam halt meg.. mikor te is tudod, hogy nem igaz.. mért vádoltál meg ezzel!? - kezdtem el sírni. 
- Ne haragudj rám... Nem így akartam, csak a hirtelen felindulás! - ölelt még szorosabban. 
- Engedj el.. kérlek - kezdtem el kapálózni, de ő olyan szorosan tartott, hogy pár másodperc után elfáradtam, s ha belegondoltam, akkor rájöttem, hogy én nem tudok nélküle élni. Félve, de én is átkaroltam derekát, s így álltunk párpercig. Persze nekem könnyeim még mindig megállás nélkül folytak. 
- Mért nem mondtad el előbb? - kérdezte 5 perc múlva.
- Neked a folyamatos próbák, nekem pedig a munkám... nem tudtunk találkozni, és ezt élőben szerettem volna elmondani neked - suttogtam. 
- A francba bele - zsörtölődött - csináljunk másik kisbabát - tolt el magától, hogy a szemembe tudjon nézni. Szemei csillogtak, szája pedig a füléig ért.
- MI?! - lepődtem meg. 
- Jól hallottad.. na, benne vagy? - kérdezte, majd elkezdett ugrálni mint egy gyerek miközben a kezemet rángatta. Ilyenkor olyan aranyos. 
- De... - akartam volna mondani, hogy még ezen sem tettem túl magam, és mi lesz, ha megint ez történik!? Ő a szavamba vágott. 
- Melletted leszek! - adott egy puszit a homlokomra. 
Most nagy döntés előtt állok. Félek, hogy megint ez lesz, de Örülök, amiért ilyen lelkesen ajánlotta fel. 
Most mit tegyek? Ottokeeeee? 

Folyt.köv.~
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Remélem mindenkinek tetszett ez a rész is :$
Próbálom beleadni szívemet- lelkemet ebbe a ficibe :3
Mivel Lucuukámnak írom.. akit nagyon szeretek! :3*-*♥
Véleményeket! :D
Bye♥ :p